Támogatóközpont: Útmutatók és GYIK

A polimer alapú páratartalom-érzékelő egy polimerfilm elektromos ellenállásának változását méri a levegő páratartalmának változásával.

Az érzékelő általában egy vékony polimeranyagból készült filmből áll, amely érzékeny a páratartalom változásaira. A filmet két elektróda közé helyezik, és amikor a páratartalom változik, a film elektromos ellenállása is megváltozik. Ez az ellenállásváltozás aztán mérhető elektromos jellé alakul át, amely a páratartalom szintjének jelzésére használható.

Sűrített levegős rendszerekben a páratartalom-érzékelőt általában a sűrített levegő csövébe szerelik, ahol ki van téve a légáramnak. Ahogy a levegő áthalad az érzékelőn, a polimerfilm nedvességet vesz fel vagy ad le, ami viszont a film elektromos ellenállásának változását okozza. Ezt az ellenállás-változást ezután mérik, és a levegő páratartalmának meghatározására használják.

A polimer alapú páratartalom-érzékelők számos előnnyel rendelkeznek más típusú páratartalom-érzékelőkkel szemben. Jellemzően pontosabbak és stabilabbak, mint más típusú érzékelők, és széles mérési tartományuk van. Emellett viszonylag alacsony költségűek és könnyen telepíthetők.

Fontos megjegyezni, hogy a páratartalom mérésének pontossága több tényezőtől is függhet, például a felhasznált speciális polimertől, a hőmérséklettől, a nyomástól és a levegőben lévő szennyeződésektől. A pontos és megbízható eredmények biztosítása érdekében fontos továbbá, hogy kövesse a gyártónak az érzékelő telepítésére és működtetésére vonatkozó utasításait.

Ebben a konkrét esetben egy áramlásmérőt használnak az áramlás és a sűrített levegő teljes fogyasztásának meghatározására. Az áramlás A pontos méréshez szinte minden modern áramlásérzékelőnek úgynevezett teljesen kialakult áramlási profilra van szüksége. Ezt a profilt az akadályok és a csővezeték irányváltásai megzavarják, és hosszabb egyenes szakaszokon „egyenesíteni” kell. Ezért az egyes be- és kimeneti szakaszokat a csőátmérő többszörösében határozzák meg és adják meg.

A sűrített levegő áramlásmérő karbantartásához kövesse az alábbi lépéseket:

• Rendszeresen ellenőrizze az áramlásmérő kalibrálását. Ajánlott a mérőt évente legalább egyszer, vagy a gyártó által előírt, illetve a hatósági előírások által előírt gyakorisággal kalibrálni.
• Tartsa tisztán az áramlásmérőt. A szennyeződés, por és törmelék idővel felhalmozódhat az áramlásmérőn, ami befolyásolja annak teljesítményét. Rendszeresen tisztítsa meg a mérőt puha kefével vagy sűrített levegővel.
• Ellenőrizze az áramlásmérő felszerelését. Győződjön meg arról, hogy a mérő helyesen van-e felszerelve, és hogy minden csatlakoztatás tömör-e.
• Ellenőrizze a folyamat feltételeit. Győződjön meg arról, hogy a folyamat körülményei, például a hőmérséklet és a nyomás, a mérőműszer által tervezett tartományon belül vannak.
• Ellenőrizze az áramlási sebességet. Győződjön meg arról, hogy a mérőn áthaladó áramlási sebesség a mérő által tervezett tartományon belül van.
• Ellenőrizze a vezérlőegységet és a szoftvert. Győződjön meg arról, hogy a vezérlőegység és a szoftver megfelelően működik, és hogy a beállítások megfelelőek.
• Tartsa a mérőműszert kenve. Egyes áramlásmérők megfelelő működéséhez kenésre van szükség. A mérő megfelelő kenésének biztosítása érdekében tekintse meg a gyártó utasításait.
• Szükség szerint cserélje ki az érzékelőt és más kopó alkatrészeket. Az áramlásmérő érzékelőjét és egyéb kopó alkatrészeit idővel szükségessé válhat cserélni. Az ajánlott csereintervallumokról tájékozódjon a gyártó utasításaiban.
• Tartsa az áramlásmérőt védve. Az áramlásmérők gyakran vannak kitéve zord környezetnek, ezért fontos, hogy megvédjük őket a szélsőséges hőmérséklettől, a rezgéstől és más környezeti tényezőktől.

Fontos, hogy a konkrét karbantartási eljárásokról és ajánlásokról a gyártó használati utasításában tájékozódjon. Javasoljuk továbbá, hogy forduljon a gyártóhoz vagy egy szakképzett szerviztechnikushoz, ha nem biztos abban, hogyan kell karbantartani az áramlásmérőt.

Minden olyan nagy pontosságú készüléket, amely kemény vagy ingadozó működési körülményeknek van kitéve, ezért az érzékelőt rendszeresen ellenőrizni és visszaállítani kell. Amit sokan nem tudnak – ezt még az ISO 9001 is előírja. Javasoljuk, hogy ezt a kalibrálást legalább 12 havonta végezze el.

A termikus tömegáramlásmérő tisztításához mindig óvatosan kezelje az érzékelőt, hogy elkerülje a sérülést.

Először kapcsolja ki és húzza ki a mérőt. Ellenőrizze az érzékelő területét szennyeződések szempontjából. Távolítsa el a laza szennyeződéseket tiszta, száraz sűrített levegővel, csak enyhe nyomást alkalmazva. Soha ne érintse meg az érzékelőelemet, és ne használjon súrolószerszámokat.

Szükség esetén használjon a gyártó által jóváhagyott enyhe tisztítószereket, és tartsa azokat távol az érzékelőelemtől. Hagyja, hogy minden alkatrész teljesen megszáradjon, mielőtt újra bekapcsolja a készüléket.

A tisztítás után végezzen kalibrációs ellenőrzést a pontos működés biztosítása érdekében. A rendszeres ellenőrzés, tisztítás és kalibrálás segít fenntartani a hosszú távú teljesítményt és megelőzni a felhalmozódást.

Ha bizonytalan valamelyik lépésben, kövesse a gyártó utasításait, vagy forduljon szakképzett szakemberhez.

A sűrített levegős rendszerben a nyomásesésnek számos oka lehet. A nyomásvesztés néhány gyakori oka a következő:

Szivárgás: A sűrítettlevegő-rendszerben lévő szivárgások nyomásesést okozhatnak, mivel a levegő kiszökhet a rendszerből. A szivárgások a csövekben, szerelvényekben, szelepekben és a rendszer egyéb alkatrészeiben fordulhatnak elő.

Korlátozások: A sűrítettlevegő-rendszerben lévő korlátozások a levegő áramlásának korlátozásával nyomásesést okozhatnak. A korlátozások közé tartoznak például az eltömődött szűrők, a részben zárt szelepek és a szűk csővezetékek.

Nem megfelelően méretezett csővezeték: Ha a csővezeték nincs megfelelően méretezve az áramlási sebességhez, az nyomásesést okozhat a rendszerben.

Légszárító: Ha a légszárító nem működik megfelelően, nyomásesést okozhat a rendszerben.

Korrózió: A csövek és szerelvények belső átmérőjének csökkenésével nyomáscsökkenést okozhat a csövekben, szerelvényekben és a légrendszer egyéb alkatrészeiben lévő korrózió.

Sűrített levegő túlzott használata: Ha a sűrítettlevegő-rendszert a tervezettnél nagyobb mértékben használják, az nyomásesést okozhat.

Elégtelen kompresszorkapacitás: ha a kompresszor kapacitása nem elegendő az igények kielégítéséhez, az nyomásesést okozhat a rendszerben.

Helytelenül beállított nyomásszabályozók és vezérlőszelepek: Ha a nyomásszabályozók és a vezérlőszelepek nem megfelelően vannak beállítva, az nyomásesést okozhat a rendszerben.

Csövek és távolságok: A nem megfelelően megválasztott csőátmérők és a hosszú csövek nyomásesést okoznak, különösen nagy légáramlási sebességnél.

Fontos a sűrítettlevegő-rendszer rendszeres ellenőrzése és karbantartása a nyomásesést okozó esetleges problémák azonosítása és kijavítása érdekében. Ez magában foglalja a szivárgások ellenőrzését is.

A rendszeres kalibrálás biztosítja, hogy a műszerek pontosak, megbízhatóak és biztonságosan használhatóak maradjanak. Az idő múlásával az érzékelők a környezeti változások vagy a kopás miatt eltérhetnek, és a kalibrálás korrigálja ezt az eltérést.

Számos iparágban kalibrált műszerekre van szükség az előírások, például a GMP betartásához. A pontos mérések támogatják a minőségellenőrzést, javítják a termék konzisztenciáját, és csökkentik a biztonsági kockázatokat a kritikus folyamatokban.

A rutinszerű kalibrálás szintén költséghatékony. Segít megelőzni a gyártási hibákat, a szükségtelen újbóli teszteléseket és a berendezésekkel kapcsolatos problémákat, amelyek költségessé válhatnak, ha nem észlelik őket.

Röviden, a rendszeres kalibrálás biztosítja a pontosságot, a megfelelőséget, a biztonságot és a hosszú távú hatékonyságot.

A sűrített levegőnek számos akadályon kell áthaladnia a kompresszor előállítása és a felhasználási hely között. Ez nyomáseséshez vezet.

• A nulla áramlási kalibrációt nem végezték el, vagy helytelenül végezték el.
• A magas páratartalom vagy az olajmaradványok miatt a hőérzékelők téves értékeket regisztrálhatnak.
• A közeli gépek vagy rezgések olyan zajjeleket hozhatnak létre, amelyeket áramlásként értelmeznek.

• Az S4C-FS szoftver segítségével végezze el a megfelelő null-áramlás kalibrálást a cső teljes nyomásmentesítésével.
• Ellenőrizze a nedvességet vagy az olajat harmatpontérzékelő vagy monitor segítségével.
• Kerülje az érzékelő telepítését rezgésforrások, például kompresszorok vagy motorok közelébe, amelyek befolyásolhatják a pontosságot.

• Az érzékelőt fizikailag rossz irányban szerelték be.
• A szoftverben az áramlás irányának beállítása megfordítható.

• Keresse meg az irányjelző nyilakat az érzékelőházon, és ellenőrizze, hogy azok megfelelnek-e a tényleges áramlási iránynak.
• Ha szükséges, frissítse az S4C-FS szoftverben az áramlási irány beállításait a leolvasás korrigálásához.

• A levegő vagy a gáz nedvességgel, olajjal vagy részecskékkel szennyezett lehet.
• A közeli könyökök, szelepek vagy egyéb akadályok által okozott turbulens áramlás befolyásolhatja a leolvasott értékeket.
• Az érzékelő laza lehet, vagy nem a megfelelő mélységben van behelyezve.

• Ellenőrizze az érzékelő előtti szűrőket és szárítókat a tiszta, száraz levegő biztosítása érdekében.
• Ellenőrizze, hogy nincs-e rozsda, olaj vagy törmelék, amely zavarhatja az érzékelőelemet.
• Ha lehetséges, helyezze az érzékelőt a cső egy stabilabb szakaszára, távol a kanyaroktól vagy szelepektől.
• Győződjön meg róla, hogy az érzékelő a megfelelő behelyezési mélységben és tájolásban szilárdan rögzítve van.

• A csőátmérő vagy a mérési tartomány helytelenül van beállítva a szoftverben.
• Nedvesség vagy folyékony víz kerülhet az érzékelőbe, különösen a hőtömegmodellek esetében.
• Az érzékelő erősen szennyezett lehet olajjal vagy részecskékkel.

• Tekintse át az érzékelő beállításait az S4C-FS-ben, és javítsa ki az átmérő vagy az áramlási tartomány hibáit.
• Ellenőrizze a sűrítettlevegő-rendszer harmatpontját, hogy a vízkondenzáció ne érje el az érzékelőt.
• Ellenőrizze és tisztítsa meg az érzékelőt, és győződjön meg arról, hogy a szűrők és a szárítók megfelelően működnek-e az áramlás felöl.

• Lehetnek szivárgások vagy áthidalások az érzékelők között.
• Egy vagy több érzékelőnél előfordulhat, hogy a skálázás vagy a csőátmérő beállításai helytelenek.
• Előfordulhat, hogy egyes érzékelők nem a teljes áramlási utat mérik a rossz beépítési hely miatt.

• Ellenőrizze a rendszert, hogy nincs-e szivárgás vagy nyitott megkerülő szelep.
• Győződjön meg arról, hogy minden érzékelő a csőátmérő, a gáztípus és a mérési tartomány megfelelő beállításait tartalmazza.
• Ellenőrizze, hogy az érzékelők olyan helyre vannak-e telepítve, ahol a csővezeték teljes áramlását mérni tudják.

• Lehet, hogy a kábelezés nem megfelelő, vagy a kábel sérült.
• A Modbus kommunikációs vonalak (D+ és D-) felcserélhetők.
• Ha Modbus TCP-t használ, az érzékelőt közvetlenül a számítógéphez lehet csatlakoztatni, nem pedig hálózati kapcsolón vagy hubon keresztül.
• A konfigurált Modbus cím nem feltétlenül egyezik az érzékelő tényleges címével.
• Lehet, hogy az érzékelő nem kap áramot, vagy a tápfeszültség túl alacsony.

• Hasonlítsa össze a kábelezést az érzékelő felhasználói kézikönyvével, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden csatlakozás helyes.
• Egy multiméterrel ellenőrizze, hogy a 24 VDC tápellátás stabil-e.
• Ellenőrizze a kábel folytonosságát, vagy próbálja ki egy ismert, működő cserekábellel.
• Ellenőrizze a Modbus-címet és a kommunikációs beállításokat az S4C-FS konfigurációs szoftver segítségével.
• A megfelelő érzékelés érdekében ügyeljen arra, hogy az elosztótól az érzékelőhöz vezető kábel 30 cm-nél rövidebb legyen.
• Használja az S4C-FS szoftver címkereső funkcióját az érzékelő felismeréséhez a hálózaton.

• Az érzékelőt helytelenül szerelték be – például nem középre vagy nem a megfelelő mélységbe.
• Előfordulhat, hogy a beállításokban nem a megfelelő gáztípust, áramlási egységeket vagy referenciafeltételeket választották ki.
• Előfordulhat, hogy a cső belső átmérője helytelenül van megadva a szoftverben.
• Előfordulhat, hogy az érzékelő technológia nem alkalmas az adott alkalmazáshoz (pl. hőtömeg-érzékelők nagyon párás környezetben).
• Lehet, hogy nincs elég egyenes cső az érzékelő előtt vagy után, ami turbulens áramlást okoz.

• Ellenőrizze, hogy az érzékelő megfelelően a csőben van-e elhelyezve, és az ajánlott mélységben és tájolásban van-e felszerelve.
• Ellenőrizze a gáz típusát, a mérési egységeket és a referencia nyomás/hőmérséklet feltételeket az S4C-FS szoftverben.
• Adja meg a megfelelő belső csőátmérőt a megfelelő áramlásszámítás érdekében.
• Győződjön meg arról, hogy az érzékelő technológia megfelel a gázkörülményeknek (pl. kerülje a hőtömeg-érzékelőket, ahol folyékony víz lehet jelen).
• Az érzékelőt úgy szerelje be, hogy előtte és utána megfelelő egyenes csőhosszúságú csövek legyenek, a kézikönyvben megadottak szerint.

• Lehet, hogy a kimeneti jelek kábelezése rosszul van csatlakoztatva.
• A mérőrendszerben lévő biztosíték vagy alkatrész kiéghetett.
• Az analóg kimenet skálázása (pl. 4-20 mA) esetleg nem megfelelően van konfigurálva.
• Előfordulhat, hogy a telepített kimeneti kártya nem felel meg a rendszer jelkövetelményeinek.

• Ellenőrizze kétszer a kimeneti kábelezést a felhasználói kézikönyvben található utasítások alapján.
• Multiméterrel ellenőrizze, hogy van-e jel a kimeneti vonalakon.
• Nyissa meg az S4C-FS szoftvert, és győződjön meg arról, hogy a megfelelő jelskálázás van kiválasztva.
• Ellenőrizze, hogy az érzékelő kimenete (pl. 4-20 mA, Modbus) megfelel-e az adatgyűjtő vagy PLC bemeneti elvárásainak.

A levegő tisztaságának mérése a sűrített levegős rendszer kulcsfontosságú pontjain biztosítja a tiszta, megbízható levegőt minden alkalmazáshoz. A minőséget a szűrés után ellenőrizni kell, hogy az olyan szennyeződések, mint az olaj, a víz és a részecskék eltávolításra kerültek-e. Az elosztási pontok előtt és a kritikus berendezéseknél is ellenőrizni kell, hogy a levegő az egész hálózatban tiszta maradjon. A legfontosabb helyszín a felhasználási hely, ahol a sűrített levegő közvetlenül befolyásolja a folyamatokat és a termékminőséget. A rendszer egészére kiterjedő rendszeres ellenőrzések segítenek a problémák korai felismerésében és az előírt szabványoknak való megfelelés fenntartásában.

• A kompresszor kimeneténél annak biztosítása érdekében, hogy a termelt sűrített levegő mentes legyen az olyan szennyeződésektől, mint az olaj, a víz és a részecskék.
• A felhasználás helyén annak biztosítása, hogy a berendezések vagy folyamatok által felhasznált sűrített levegő minősége megfeleljen a rendeltetésszerű használatnak.
• A kompresszor bemeneténél annak biztosítására, hogy a kompresszor által beszívott környezeti levegő ne legyen szennyezett, és ne tartalmazzon káros részecskéket vagy gázokat, amelyek károsíthatják a kompresszort vagy csökkenthetik a sűrített levegő minőségét.
• A tárolás helyén, annak biztosítására, hogy a gyűjtőedényekben vagy tartályokban tárolt sűrített levegő ne szennyeződjön vízzel, olajjal vagy más szennyeződéssel.
• Az elosztási ponton, annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer különböző részeihez elosztott sűrített levegő ne legyen szennyezett szivárgás, korrózió vagy egyéb problémák miatt.
• Az is jó gyakorlat, ha a sűrített levegő tisztaságát és minőségét befolyásoló harmatpont, olajtartalom, részecskeszám és egyéb paraméterek folyamatos mérésére és nyilvántartására szolgáló felügyeleti rendszerrel rendelkezik.

• A kompresszor kimeneténél, a termelt sűrített levegő mennyiségének meghatározásához.
• A felhasználás helyén az egyes berendezések vagy folyamatok által felhasznált sűrített levegő mennyiségének meghatározása.
• A kompresszor bemeneténél, a kompresszor által beszívott környezeti levegő mennyiségének meghatározására.
• A tárolás helyén, a befogadókban vagy tartályokban tárolt sűrített levegő mennyiségének meghatározására.
• Az elosztási ponton, a rendszer különböző részeire elosztott sűrített levegő mennyiségének meghatározásához.
• Szintén jó gyakorlat, ha a rendszer különböző pontjain a sűrített levegő nyomását, hőmérsékletét és páratartalmát folyamatosan mérő és rögzítő felügyeleti rendszerrel rendelkezik.

A sűrített levegőhöz használt termikus tömegáram-mérők rugalmas műszerek, amelyek számos más gáz áramlását is képesek mérni. Működési elvük a hőátadáson alapul. A fűtött érzékelő hőt ad le az átáramló gáznak, és ez a hűtőhatás arányos a tömegáramlással. A hőmérsékletváltozás megfigyelésével a mérőműszer meghatározza a tényleges gázáramot.

Mivel minden gáznak saját hővezető képessége és molekuláris tulajdonságai vannak, a modern műszerek szoftveres algoritmusokat használnak e tényezők beállítására. Egy levegőre kalibrált érzékelő ezért a megfelelő gázbeállítások alkalmazásával nitrogénhez, oxigénhez, szén-dioxidhoz vagy más sűrített gázokhoz is igazítható.

Ez teszi a termikus tömegáram-mérőket megbízható választássá a gázalkalmazások széles skálájához, ahol pontos tömegáram-mérésre van szükség.

A vízáramlásmérő a sűrített levegős rendszer hővisszanyerésének mérésére használható a sűrített levegő hűtésére használt víz áramlási sebességének mérésével. A sűrítési folyamat során keletkező hőt úgy lehet visszanyerni, hogy a sűrített levegőt hőcserélőn vezetjük át, ahol az átadja a hőt a víznek.

A víz áramlási sebességének mérésével a hőcserélőn való áthaladás előtt és után kiszámítható a sűrített levegőből a vízbe átadott hő mennyisége. Ez információt adhat a hővisszanyerő rendszer hatékonyságáról és azonosíthatja az esetleges problémákat.

A sűrítettlevegő-rendszer tisztítórendszere lépcsőzetes szűrő- és szárítórendszerekből áll. Mivel a sűrített levegőnek szűrőelemeken, hőcserélőkön vagy kis átmérőjű és sok kanyarral rendelkező nedvszívó rétegeken kell áthaladnia, nyomásveszteség következik be. A korrózió, a visszamaradt részecskék vagy az elnyelt olaj és víz eltömítik a szűrőket és szárítókat, és jelentős nyomásesést okoznak, ami energiaveszteséget jelent. A nyomásesés nyomon követése könnyen elvégezhető egy nyomásérzékelővel az áramlás felfelé és egy másikkal az áramlás lefelé, valamint a nyomáskülönbség kiszámításával. Az így nyert információ segít a szűrőelemek cseréjének és a szárítók felújításának hatékony időzítésében.

A közvetlenül a kompresszor kimeneténél a levegő jellemzően nedves és gyakran szennyezett, elsősorban a kompresszorolaj jelenléte miatt. A sűrített levegő minőségének biztosítása érdekében azt szűrni kell, és víz- és olajleválasztókat kell telepíteni. A kompresszor kimeneténél a nyomás elérheti a 90 bar-t, és az olaj mennyisége várhatóan 10,00 mg/m³ körül van.

Egy tipikus sűrített levegős rendszer a következőket tartalmazza:

– Kompresszor a sűrített levegő előállításához
– Levegőgyűjtő tartály a levegő tárolásához és a nyomás stabilizálásához
– Levegőszárító a nedvesség eltávolításához
– Levegőszűrők a részecskék és az olaj eltávolításához
– Levegőszabályozó a megfelelő nyomás beállításához
– Levegőolajozó a kenéshez, ha szükséges
– Levegőcsövek a levegő elosztásához a rendszerben
– Szabályozó és ellenőrző rendszer a nyomás, hőmérséklet, páratartalom és harmatpont követéséhez
– Biztonsági szelepek a túlnyomás elleni védelemhez
– Leeresztő szelepek a kondenzátum eltávolításához.

Egyes rendszerek az alkalmazástól függően további vagy kevesebb alkatrészt tartalmazhatnak.

A SUTO iTEC áramlásérzékelőket szinte valós körülmények között kalibrálják a laboratóriumban. A jó pontosság elérése érdekében több kalibrálási pontot használnak. A mérési tartománytól függően (Standard, Max, High-speed) a kalibrálási és tesztelési erőfeszítések a gyártásban növekednek. Ajánlott, hogy a kiválasztandó tartomány biztonságosan le tudja fedni a maximális áramlási sebességet, a felső végén elegendő „mozgástérrel”.

A tényleges áramlási sebesség a rendszerben valahol lévő gáznak a sűrűségétől független térfogata, amely egy adott ponton keresztül áramlik. A tényleges áramlási sebesség kifejezés nem egyértelmű, amikor egy adott ponton átáramló gáz tömegéről van szó, mivel a gáz összenyomható. Ha a nyomást megduplázzuk, akkor egy ideális gáz esetében az a tömeg is megduplázódik, amely állandó áramlási sebességgel áramlik át egy adott ponton. Ennek a megnövelt tömegáramnak a figyelembevételére gázok esetében általában a szabványos térfogatáramot használják, mert ez bizonyos szabványos feltételekhez igazodik, és így összehasonlítható a tömegáramlással. A sűrített levegő esetében a szabvány általában 1 bar abszolút nyomáson és 20 °C-on van.

Az energiarendszer mindhárom fázisának mérése azért fontos, mert így teljesebb képet kaphatunk a rendszer viselkedéséről. A háromfázisú rendszer olyan típusú villamos energiaellátó rendszer, amely három különálló vezetőt használ a fogyasztók energiaellátásához. Mindegyik vezető szinuszos feszültséghullámformát vezet, amely 120 fázishelyzetben van a többivel. Mindhárom fázis mérésével meghatározható a rendszer által felvett vagy előállított teljes teljesítmény, valamint az egyes fogyasztók által felvett vagy előállított teljesítmény. Ezen túlmenően mindhárom fázis mérésével lehetőség van a rendszeren belüli egyensúlytalanságok vagy problémák, például az egyik fázisban fellépő hiba észlelésére, ami olyan problémára utalhat, amelyet kezelni kell.

A behelyezett típusú áramlásmérők, mint például a termikus tömegáram-mérők és a pitot-csöves áramlásmérők, új kalibrálás nélkül használhatók különböző csőméretekben, mivel úgy tervezték őket, hogy a csőben lévő folyadék áramlását mérjék, anélkül, hogy a cső mérete vagy alakja befolyásolná őket. Mindkét típusú áramlásmérő a folyadék sebességét méri, amelyet aztán a cső keresztmetszeti területével párosítva kiszámítják a térfogatáramot.

A termikus tömegáramlásmérő a csőbe helyezett fűtött érzékelőelem hőmérsékletkülönbségének mérésével működik. A csőben áramló folyadék hatására az érzékelő elemről a folyadékba hő kerül. A hőátadás mérésével a folyadék hőtani tulajdonságai és a cső ismert keresztmetszeti felülete alapján meghatározható a folyadék áramlási sebessége.

A pitot-csöves áramlásmérő úgy működik, hogy a csőbe behelyezett csövön keresztüli nyomáskülönbséget méri. A cső úgy van elhelyezve, hogy a folyadék körülötte áramoljon, és a csövön nyomáskülönbséget hozzon létre, amely arányos a folyadék sebességével. A nyomáskülönbség mérésével a folyadék sebességének és a cső ismert keresztmetszeti területének felhasználásával meghatározható a folyadék áramlási sebessége.

A mérési elv mindkét esetben a csőben lévő folyadék sebességének meghatározásán alapul, amely a cső keresztmetszetével párosítva a térfogatáramot eredményezi, amely független a cső méretétől. Ez az oka annak, hogy az ilyen típusú áramlásmérők különböző csőméretekben új kalibrálás nélkül használhatók.

Mivel a kiegyenlítődés természetes jelenségei (az instabil állapotok kiegyensúlyozása áramlással) miatt a környezeti nedvesség képes behatolni a sűrített levegő csővezetékekbe, még akkor is, ha a levegő nyomás alatt van. Mivel egy normál sűrített levegős rendszer számtalan csatlakozási ponttal rendelkezik, amelyeken keresztül a nedvesség bejut a csővezetékekbe. Ez a harmatpont negatív befolyásolását eredményezi. Ezt a hatást olyan alkalmazásoknál kell figyelembe venni, ahol a harmatpont kritikus, és ezért a felhasználási pont az egyetlen megbízható módszer a termelésre vonatkozó kockázatok elkerülésére.

Az áramlás-, nyomás- és hőmérsékletmérés egyetlen érzékelőbe történő integrálása jelentős előnyöket kínál a folyamatok megismerése, a pontosság, a biztonság, a diagnosztika és a költséghatékonyság szempontjából – különösen a sűrített levegő- és gázrendszerekben.

1. A folyamat teljes megértése

Az áramlás, a nyomás és a hőmérséklet összefügg egymással. Mindhárom együttes mérése lehetővé teszi:

– Valós idejű betekintés a rendszer teljesítményébe
– A tömegáram pontos kiszámítása, ami elengedhetetlen az energiagazdálkodáshoz és a rendszer optimalizálásához.

2. Javított pontosság és megbízhatóság

Azáltal, hogy az összes kulcsfontosságú paramétert ugyanazon a helyen, ugyanazon körülmények között rögzítik, csökkennek az érzékelők helyének nem megfelelő elhelyezkedéséből vagy az időbeli késésekből adódó mérési hibák. Ez javítja:

– Mérési pontosság
– Adatok konzisztenciája az ellenőrzési és jelentési rendszerek számára

3. Fejlett diagnosztika és hibakeresés

Az áramlás és a nyomás kombinálása segít a rendszerproblémák azonosításában:

– A megnövekedett áramlási igény, korlátozások vagy szivárgások által okozott nyomásesések felderítése
– Annak értékelése, hogy a kompresszorrendszer képes-e lépést tartani a tényleges fogyasztással
– A gyökérelemzés támogatása a hatékonysági hiányosságok vagy rendszerhibák esetén.

4. Fokozott biztonság

A hőmérséklet és a nyomás ellenőrzése segít a rendellenes működési feltételek felismerésében, mint például:

– Túlmelegedés
– Túlnyomás
Ez lehetővé teszi a korai beavatkozást, és csökkenti a károk vagy balesetek kockázatát.

5. Hely- és költségmegtakarítás

A többparaméteres érzékelő csökkenti:

– A telepített eszközök száma
– A kábelezés bonyolultsága
– Telepítési és karbantartási költségek

Egyszerűsíti a felügyeleti vagy automatizálási rendszerekbe való integrációt is.

Következtetés

Az áramlás-, nyomás- és hőmérsékletmérések egyetlen érzékelőben történő kombinálása teljesebb képet ad a rendszerről, támogatja a hatékony hibaérzékelést, növeli a biztonságot és csökkenti a rendszer teljes költségét. A sűrített levegő- és gázrendszerek esetében ez az integrált megközelítés elengedhetetlen a teljesítmény optimalizálásához és a megbízható felügyelethez.

Mivel a kompresszor által beszívott környezeti levegőben szennyező anyagok vannak, a sűrített levegő is tele van porral, részecskékkel, nedvességgel vagy olajgőzökkel. A részecskék számos termelési folyamatra, például az elektronikai iparra, a gyógyszeriparra vagy a K+F-laboratóriumokra károsak, ezért megbízhatóan ellenőrizni kell őket.

A gázok térfogatáram-mérőinek tárgyalásakor a referenciafeltételek a gázmennyiség mérésének normalizálására használt konkrét szabványosított paraméterek. Az általánosan előforduló két tipikus referenciafeltétel a normál és a szabványos körülmények:

Normál körülmények:
Normál körülmények között a hőmérséklet 0°C (32°F) és a nyomás 1013,25 hektopascal (hPa), ami 1 atmoszférának (atm) vagy 14,7 font per square inch abszolút értéknek (psia) felel meg.
A normális körülmények között végzett térfogatáram-mérések referenciaként szolgálnak a gázmennyiségek összehasonlításához, különösen a gázfogyasztás, az energiafelhasználás vagy a kibocsátások kiszámításakor.

Szabványos körülmények:
A szabványos körülmények meghatározása 20°C (68°F) hőmérséklet és 1000 hektopascal (hPa) nyomás, ami 1 barnak vagy 14,504 psi-nek felel meg.
A szabványos körülmények között végzett térfogatáram-méréseket gyakran használják különböző iparágakban és alkalmazásokban, beleértve a HVAC (fűtés, szellőzés és légkondicionálás), a folyamatmérnökség és a környezeti felügyelet területén.
A szabványos körülményeket gyakran előnyben részesítik gyakorlati jelentőségük és könnyű átalakíthatóságuk miatt, mivel ezek szorosan illeszkednek számos ipari folyamat tipikus működési körülményeihez.

Feltételezem, hogy a paramétereket a kompresszor kimeneténél, de még a szűrés előtt szeretné mérni. Ez azt jelenti, hogy nedves levegőd van, amely további szennyeződéseket, például olajat vagy részecskéket hordozhat.

Áramlásméréshez:
+Pitot-csöves áramlásmérő (S430): Ez nedves levegőáram mérésére alkalmas, mivel az olyan termikus tömegáram-érzékelők, mint az S401, S421 és S415 nem használhatók piszkos és nedves körülmények között.

+Nyomásérzékelők (S010 / S011): Ezek az érzékelők sűrített levegő és gázok mérésére szolgálnak, és rendkívül pontos nyomásmérést biztosítanak.

+Hőmérsékletérzékelők (S020): Ezek a kiváló minőségű érzékelők sűrített levegő és gázok hőmérsékletének mérésére szolgálnak.

Ezek az érzékelők döntő szerepet játszanak a sűrített levegős rendszerek teljesítményének ellenőrzésében és optimalizálásában. Ha további konkrét információra vagy segítségre van szüksége, kérdezzen bátran!

A hőtömeg- és a nyomáskülönbség-áramlásmérők két bevált technológia az ipari rendszerekben, többek között a sűrített levegőben lévő gázáram mérésére. Mindkettő megbízható teljesítményt nyújt, de különbözik az áramlás érzékelésének és számításának módjában.

A termikus tömegáram-mérők úgy működnek, hogy felmelegítenek egy érzékelőt, és megfigyelik, hogyan hűti le az áramló gáz. Ez a hűtési hatás közvetlenül tükrözi a tömegáramot. Legfőbb erősségük a közvetlen tömegáram-mérés, a széles mérési tartományok és az alacsony nyomásesés. Mivel nincsenek mozgó alkatrészek, stabil hosszú távú működést biztosítanak. Viszont reagálhatnak a gázösszetétel változásaira, és a kezdeti beruházásuk gyakran magasabb.

A nyomáskülönbség-áramlásmérők nyomásesést hoznak létre egy szűkítésen keresztül, és a nyomáskülönbség alapján határozzák meg az áramlást. Sokoldalúak és számos iparágban jól beváltak. Kezdeti költségük általában alacsonyabb, és a gázösszetétel kevésbé befolyásolja őket. Mivel nyomásesést generálnak, ezt figyelembe kell venni a rendszer tervezésénél. A változó üzemi körülményekhez való igazodáshoz kalibrálásra is szükség van, és a mérés közvetett.

Más technológiákhoz, például a turbina-, örvény- vagy rotációs mérőkhöz képest ezek a mérőtípusok jó pontosságot és gázáramlásra való alkalmasságot kínálnak. A termikus tömegáram-mérők a közvetlen tömegáram-mérés esetében kiemelkednek, míg a nyomáskülönbség-mérők robusztus és költséghatékony alternatívát jelentenek. A legjobb választás a kívánt pontosságtól, a beépítési ponttól és az általános rendszerfeltételektől függ.

A kvarckristályos mikrobaltaxis (QCM) érzékelő egy olyan érzékelőtípus, amely a kvarckristályos oszcillátor elvét használja a sűrített levegő páratartalmának mérésére. A QCM érzékelő egy kvarckristály oszcillátorból áll, amely egy vékony kvarckristály szelet, amely pontos frekvencián rezeg, amikor elektromos áramot kapcsolnak rá. Amikor a sűrített levegő páratartalma változik, a kristály súlya változik a kristály felületén lévő vízmolekulák adszorpciója vagy deszorpciója miatt. Ez a kristály rezgési frekvenciájának változását okozza, amely mérhető és felhasználható a páratartalom kiszámításához.

A QCM-érzékelőt általában higroszkópos anyaggal, például alumínium-oxiddal vonják be, amely vonzza és adszorbeálja a vízmolekulákat. A sűrített levegő páratartalmának növekedésével több vízmolekula adszorbeálódik a kristály felületén, növelve annak súlyát és csökkentve a kristály rezgési frekvenciáját. Ezzel szemben a sűrített levegő páratartalmának csökkenésével kevesebb vízmolekula adszorbeálódik a kristály felületén, így csökken a kristály súlya és nő a kristály rezgési frekvenciája.

A kvarckristály frekvenciaváltozásait felhasználva az érzékelő képes mérni a sűrített levegő páratartalmát. A QCM érzékelők nagy pontosságukról, gyors válaszidejükről és kiváló hosszú távú stabilitásukról ismertek. Emellett viszonylag alacsony költségűek és kis helyigényűek, így alkalmasak a sűrített levegős rendszerekben való használatra.

A Pitot-csöves áramlásmérő egy nyomáskülönbségmérő eszköz, amely a Bernoulli-elv alapján méri a gáz sebességét. Két nyomáspontot használ. A stagnálási nyílás az áramló gáz ütközőnyomását, míg a statikus nyílás a csőben lévő statikus nyomást rögzíti. E két nyomás különbsége adja a nyomáskülönbséget, amely a gáz nagyobb sebességével nő.

A tömegáram meghatározásához a mért nyomáskülönbséget a hőmérséklettel és a rendszernyomással kombinálják. Ezek a paraméterek határozzák meg a gáz sűrűségét, ami elengedhetetlen a sebesség tömegáramlássá alakításához. Ezzel a megközelítéssel a Pitot-csöves áramlásmérő megbízható módszert biztosít a sűrített levegő- és gázrendszerek tömegáramának mérésére, támogatva a stabil működést és a fogyasztás következetes nyomon követését.

A fényszórásos módszerrel működő lézeres részecskeszámláló úgy működik, hogy egy lézersugárral megvilágítja a mintában lévő részecskéket, majd a szórt fény mérésével meghatározza a jelen lévő részecskék méretét és számát. A szórt fényt egy detektor gyűjti össze, amely aztán a jelet elemzés céljából egy számítógépnek küldi.

A részecske által szórt fény mennyisége egyenesen arányos a méretével, tehát minél nagyobb a részecske, annál több fényt szór. A szórt fény elemzésével a részecskeszámláló meghatározhatja a mintában lévő részecskék méreteloszlását.

Ezenkívül a szórt fényt különböző detektorokba lehet irányítani a mintában lévő részecskék számának megszámlálásához. Ezt a módszert széles körben alkalmazzák a részecskeméret és -koncentráció mérésére folyadékokban, gázokban és aeroszolokban.

A hűtött levegőszárító eltávolítja a nedvességet a sűrített levegőből azáltal, hogy addig hűti azt, amíg a víz le nem kondenzálódik és le nem vezethető.

A kondenzáció elvén működik. A sűrített levegőt egy hűtőkörben hűtik. Amint a hőmérséklet a harmatpont alá csökken, a nedvesség folyékony vízzé alakul, amely automatikusan eltávolításra kerül. A megszárított levegőt ezután kissé újra felmelegítik, hogy megakadályozzák a későbbi kondenzációt.

A hűtött szárítók hatékony nedvességeltávolítást, megbízható teljesítményt, alacsony üzemeltetési költségeket és egyszerű kialakítást kínálnak. Könnyen telepíthetők és karbantarthatók, és számos alkalmazásban, például a gyártásban, az autóiparban, a gyógyszeriparban, valamint az élelmiszer- és italgyártásban alkalmazhatók.

Korlátozásaik nagyon alacsony harmatpontoknál jelentkeznek, mivel ezek jellemzően plusz három Celsius-fok körül alakulnak. A hűtőrendszer működéséhez is energiára van szükség.

Összességében a hűtött levegőszárítók költséghatékony és sokoldalú megoldást jelentenek a sűrített levegő szárítására számos ipari környezetben.

A nedvszívó szárító, más néven adszorpciós szárító, porózus szárítóanyag, például szilikagél vagy aktivált alumínium-oxid segítségével távolítja el a nedvességet a sűrített levegőből.

A sűrített levegő egy szárítóanyag-ágyon áramlik keresztül. Az anyag adszorbeálja a vízgőzt, és a nedvességet a felületén tartja, miközben a száraz levegő áthalad rajta. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a szárító nagyon alacsony harmatpontokat érjen el, jellemzően -40 °C-ig vagy az alá.Ha a szárítóanyag telítődik, regenerálni kell. Ez általában kétféleképpen történik:
– Hő nélküli (nyomásingadozásos) regenerálás: kis mennyiségű száraz levegőt használnak a tárolt nedvesség kitisztítására és eltávolítására.
– Hőregenerálás: a nedvszívószert felmelegítik a nedvesség felszabadítása érdekében.

A legtöbb nedvszívó szárító két szárító kamrát használ, így az egyik szárítja a levegőt, míg a másik regenerálja a nedvszívót. Ez biztosítja a folyamatos száraz sűrített levegőellátást.

A nedvszívó szárítókat általában olyan alkalmazásokban használják, ahol a nagyon száraz levegő és a levegő nagy tisztasága elengedhetetlen, mint például a gyártás, a laboratóriumok és a nedvességre érzékeny folyamatok.

A légköri harmatpont az a harmatpont, amely nyomás nélkül, normál környezeti körülmények között, például sűrített levegőben uralkodik. Ha a levegőt összenyomják, a benne lévő nedvesség kisebb térfogatba kényszerül. Így a térfogategységre jutó nedvesség mennyisége növekszik, így a harmatpont is. A nyomás alatti harmatpontot mindig nyomás alatt mérik.

Az Nm³/h és a m³/h egyaránt gázáramlási sebességet ír le, de különböző referenciafeltételeket használnak.

Az Nm³/h a 0°C-on és 1013 hPa nyomáson mért gázmennyiségre vonatkozik, míg a m³/h (standard m³/h) 20°C-on és 1000 hPa nyomáson mért gázmennyiségre. Mivel a hőmérséklet és a nyomás különbözik, az értékek nem felcserélhetők egymással. Az iparágak a szabványoktól függően választanak egy-egy mértékegységet, ezért fontos, hogy a helyes összehasonlítás és a pontos mérés érdekében mindig megadja a referenciafeltételeket.

A sűrített levegő- és gázrendszerekben a térfogatáram azt méri, hogy mennyi gázmennyiség halad át egy ponton egy idő alatt, rögzített hőmérséklet- és nyomásviszonyokra szabványosítva.

A tömegáram a rendszeren áthaladó gáz tényleges tömegét méri, és nem befolyásolja a hőmérséklet, a nyomás vagy a gáz összetételének változása. Mivel a tényleges gázmennyiséget tükrözi, a tömegáram pontosabb a folyamatszabályozás és az energiafigyelés szempontjából.

Az olajcseppek a folyadékban vagy gázban szuszpendált apró olajrészecskékre utalnak. A folyékony olajok olyan olajokra utalnak, amelyek szobahőmérsékleten folyékony állapotban vannak. Az olajgőz olyan olajokra utal, amelyek gáz halmazállapotban vannak, jellemzően a felmelegítés vagy elpárolgás eredményeként.

Az olaj e három formája között a fő különbség a fizikai állapotukban van: a cseppek egy másik anyagban vannak felfüggesztve, a folyékony olajok folyékony állapotban vannak, az olajgőz pedig gáz halmazállapotú.

A sűrített levegő harmatpontérzékelője azt a hőmérsékletet méri, amelyen a nedvesség kondenzálódni kezd. Ennek az értéknek az alacsonyan tartása elengedhetetlen a korrózió, a szennyeződés és a berendezések károsodásának elkerülése érdekében.

A kapacitív harmatpontérzékelőket széles körben használják, mert pontosak, gyorsak, robusztusak és költséghatékonyak. Működésük az elektromos kapacitás változásának érzékelésével történik, amikor a vízgőz kölcsönhatásba lép az érzékelő felületével. Ezek a változások lehetővé teszik, hogy az érzékelő kiszámítsa a sűrített levegő harmatpontját.

A kapacitív érzékelők számos előnnyel járnak. Megbízható pontosságot, gyors válaszidőt és hosszú távú stabilitást biztosítanak még zord ipari környezetben is. Emellett jóval kedvezőbb árúak, mint a hűtőtükrös rendszerek, és számos iparágban, például a feldolgozóiparban, a gyógyszeriparban, az élelmiszer- és italgyártásban, valamint az autóiparban is alkalmazhatók.

A harmatpont ellenőrzése elengedhetetlen a berendezések védelme, a termékminőség fenntartása és a sűrítettlevegő-rendszerek hatékony működésének biztosítása érdekében.

Összességében a kapacitív harmatpontérzékelők kulcsfontosságú eszközök a száraz és tiszta sűrített levegő fenntartásában az ipari alkalmazások széles körében.

A Modbus TCP a Modbus protokoll egy olyan változata, amely TCP/IP hálózatokon fut. A soros kommunikáció helyett Ethernet-t használ, lehetővé téve az eszközök számára az adatcserét helyi hálózatokon vagy az interneten keresztül. Kliens-kiszolgáló modellt követ, ahol a kiszolgáló tárolja az adatokat, a kliensek pedig olvassák vagy írják azokat. A Modbus TCP-t széles körben használják az ipari automatizálásban, mivel rugalmas, skálázható és számos gyártó berendezésével kompatibilis.

A termikus tömegáram-mérő a sűrített levegőt és a gázt konvektív hőátadással méri. Egy fűtött érzékelőt és egy hőmérséklet-érzékelőt tartalmaz. Ahogy a gáz elhalad mellette, lehűti a fűtött érzékelőt, és a mérő a tömegáramot a hőelvonás mértéke alapján számítja ki.

A termikus tömegáram-mérők közvetlen tömegáram-mérést, gyors válaszidőt, széles tartományban történő mérést, alacsony nyomásesést és mozgó alkatrészek nélküli működést biztosítanak, ami megbízhatóvá és alacsony karbantartási igényűvé teszi őket.

Érzékenyek a gázösszetétel változásaira, nem alkalmasak nedves vagy szennyezett levegőhöz, és tiszta, száraz gázokkal működnek a legjobban.

Összességében pontos és stabil áramlásmérést biztosítanak számos ipari sűrített levegő és gáz alkalmazáshoz.

A 4-20 mA analóg kimenet egy általános ipari jel, amelyet a mérési értékek továbbítására használnak egy érzékelőtől egy vezérlő vagy felügyeleti eszköz felé. Az áram a mérési tartományt képviseli, a 4 mA a nullpont, a 20 mA pedig a teljes skálaérték.

Ez a jel azért népszerű, mert pontos, ellenáll az elektromos zajnak, és nagy távolságokra is átvihető minőségromlás nélkül. Emellett könnyen csatlakoztatható a vezérlőkhöz, kijelzőkhöz és rögzítőkhöz.

A 4-20 mA kimenetet széles körben használják a folyamatirányításban és az automatizálásban olyan értékek továbbítására, mint a hőmérséklet, a nyomás, az áramlás és a szint.

Az impulzus kimenet egy olyan digitális jeltípus, amely két állapot, jellemzően magas (1) és alacsony (0) között váltogat, ismétlődő mintázatban. A magas állapot időtartamát „impulzusszélességnek”, az alacsony állapot időtartamát pedig „impulzusperiódusnak” nevezzük. Az impulzusok gyakoriságát, vagyis a másodpercenkénti impulzusok számát „impulzusfrekvenciának” nevezzük. Az impulzus kimeneteket gyakran használják a digitális elektronikában, beleértve a vezérlőrendszereket és a digitális kommunikációt.

Az ISO 8573 a sűrített levegő tisztaságára vonatkozó nemzetközi szabványok sorozata. A szabvány meghatározza a sűrítettlevegő-rendszerekben a szennyeződések, például a víz, az olaj és a részecskék megengedett legmagasabb szintjét. A szabvány több részre oszlik, amelyek mindegyike a sűrített levegő tisztaságának egy-egy különböző aspektusát tárgyalja.

A szabvány 1. része például a sűrített levegő tisztaságára vonatkozó általános követelményeket tartalmazza, míg a 2. rész a sűrített levegőben lévő szennyeződések szintjének meghatározására alkalmazandó mérési módszereket tartalmazza. A szabvány meghatározza a sűrített levegő tisztasági osztályait is, amelyek közül az 1. osztály a legmagasabb, a 8. osztály pedig a legalacsonyabb tisztasági osztály.

Mindegyik osztály a megengedett legnagyobb szennyezőanyagszintek különböző csoportjának felel meg, és az, hogy egy adott sűrítettlevegő-rendszernek melyik osztálynak kell megfelelnie, attól függ, hogy milyen alkalmazásban használják a sűrített levegőt.

A folyadékok ultrahangos áramlásmérője az átfutási idő technológiájával méri az áramlást. Ultrahangjeleket küld a folyadékon keresztül a folyásirányba és a folyásirányba. E jelek futási idejének összehasonlításával a mérő pontosan kiszámítja az áramlási sebességet.

Az átfolyási idejű áramlásmérők nagy pontosságot, nem tolakodó telepítést és alkalmasságot kínálnak számos, különböző viszkozitású és hőmérsékletű folyadékhoz. Mindkét irányban is képesek az áramlás mérésére.

A pontosságuk csökkenhet nagyon turbulens áramlásokban vagy légbuborékokat vagy szilárd anyagokat tartalmazó folyadékokban. A kezdeti költségük is magasabb, bár az alacsony karbantartási igény ezt idővel gyakran ellensúlyozza.

Összességében az átfutási idejű ultrahangos áramlásmérők pontos, megbízható és sokoldalú folyadékáramlás-mérést biztosítanak zárt csőrendszerekben.

A termikus tömegáramlás elve egy fűtött érzékelő hőveszteségét méri egy mozgó gázon. Az áthaladó gáz tömegétől és sebességétől függően a jel arányos a szabványos áramlási sebességgel. Ez az elv széles tartományban nagyon megbízható. Kifejezetten a kis légáramlások kimutatására alkalmas, mint például a szivárgás okozta. A kis méretnek köszönhetően a nyomás alatt, a termelés megszakítása nélkül könnyen felszerelhető – ez egy további előny más elvekkel szemben.

Feltételezem, hogy a paramétereket a kompresszor kimeneténél, de még a szűrés előtt szeretné mérni. Ez azt jelenti, hogy nedves levegőd van, amely további szennyeződéseket, például olajat vagy részecskéket hordozhat.

Áramlásméréshez:
+Pitot-csöves áramlásmérő (S430): Ez nedves levegőáram mérésére alkalmas, mivel az olyan termikus tömegáram-érzékelők, mint az S401, S421 és S415 nem használhatók piszkos és nedves körülmények között.

+Nyomásérzékelők (S010 / S011): Ezek az érzékelők sűrített levegő és gázok mérésére szolgálnak, és rendkívül pontos nyomásmérést biztosítanak.

+Hőmérsékletérzékelők (S020): Ezek a kiváló minőségű érzékelők sűrített levegő és gázok hőmérsékletének mérésére szolgálnak.

Ezek az érzékelők döntő szerepet játszanak a sűrített levegős rendszerek teljesítményének ellenőrzésében és optimalizálásában. Ha további konkrét információra vagy segítségre van szüksége, kérdezzen bátran!