A hőtömeg- és a nyomáskülönbség-áramlásmérők két bevált technológia az ipari rendszerekben, többek között a sűrített levegőben lévő gázáram mérésére. Mindkettő megbízható teljesítményt nyújt, de különbözik az áramlás érzékelésének és számításának módjában.

A termikus tömegáram-mérők úgy működnek, hogy felmelegítenek egy érzékelőt, és megfigyelik, hogyan hűti le az áramló gáz. Ez a hűtési hatás közvetlenül tükrözi a tömegáramot. Legfőbb erősségük a közvetlen tömegáram-mérés, a széles mérési tartományok és az alacsony nyomásesés. Mivel nincsenek mozgó alkatrészek, stabil hosszú távú működést biztosítanak. Viszont reagálhatnak a gázösszetétel változásaira, és a kezdeti beruházásuk gyakran magasabb.

A nyomáskülönbség-áramlásmérők nyomásesést hoznak létre egy szűkítésen keresztül, és a nyomáskülönbség alapján határozzák meg az áramlást. Sokoldalúak és számos iparágban jól beváltak. Kezdeti költségük általában alacsonyabb, és a gázösszetétel kevésbé befolyásolja őket. Mivel nyomásesést generálnak, ezt figyelembe kell venni a rendszer tervezésénél. A változó üzemi körülményekhez való igazodáshoz kalibrálásra is szükség van, és a mérés közvetett.

Más technológiákhoz, például a turbina-, örvény- vagy rotációs mérőkhöz képest ezek a mérőtípusok jó pontosságot és gázáramlásra való alkalmasságot kínálnak. A termikus tömegáram-mérők a közvetlen tömegáram-mérés esetében kiemelkednek, míg a nyomáskülönbség-mérők robusztus és költséghatékony alternatívát jelentenek. A legjobb választás a kívánt pontosságtól, a beépítési ponttól és az általános rendszerfeltételektől függ.